A mizusumashi (ismertebb nevén waterspider) egy kevéssé ismert ám mind a termelésben, mind a logisztikában annál hasznosabb eszköz, amely lehetővé teszi a kiegyensúlyozott áru utánpótlást folyamataink között – négyrészes cikksorozatunkban bemutatjuk a mizusumashi eredetét, gyakorlati alkalmazásait, valamint kitérünk egy hozzá fűződő tévhitre is.

Az alábbi cikk-részlet írója Rey Elbo emberi erőforrás-tervezésre és teljes minőségirányítási rendszerekre specializálódott üzleti tanácsadó, a BusinessWorld online magazin szakértője.

Egy aktuális témához érkezett Rick Dionisio olvasónktól egy kérdés, mely így hangzik: „Hogyan lehet minimalizálni a munkafolyamatokhoz szükséges alkatrészek készleteit úgy, hogy közben megkíméljük az üzemi operátorokat attól, hogy a ciklusidejüket megszakítva el kelljen hagyniuk a munkaterületüket annak érdekében, hogy biztosítani tudják a készletek utánpótlását?”

Mióta az eszemet tudom, élénken érdeklődöm az irányítás-szervezés költségcsökkentésének lehetőségei iránt, így gondolkozás közben felnéztem az irodám plafonjára, a választ keresve – ami rögtön meg is érkezett, egyenesen a számítógépem monitorjára.
A válasz egy kicsi, barna pók volt – hogy miért, arra a válasz nagyon egyszerű: a magas minőség, ami a legjobb tanácsadók munkáját kíséri (pl. W. Edwards Deming, Joseph Juran, stb.) onnan ered, hogy a módszertani válaszokat először mindig a természetben keressük, ellenkező esetben nagyon unalmas és időigényes lenne a folyamat.

A válasz tehát olyan egyszerű erre a kérdésre, aminél egyszerűbbet a Toyotánál sem tudtak elképzelni – ez nem más, mint a mizusumashi, ami nem más, mint a vízipók japán neve.
A Kazien Institute meghatározása szerint a mizusumashi egy alapos szakmai tapasztalattal rendelkező alkalmazott, aki azért felelős, hogy a kisebb mennyiségben szükséges nyersanyagok és egyéb készletek eljussanak a munkaállomásokhoz, méghozzá annak érdekében, hogy az ezeknél dolgozó üzemi alkalmazottaknak ne kelljen bizonyos időnként elhagyniuk a munkaterületüket a szükséges készletek feltöltése érdekében. Ezt a megoldást szerencsére letesztelhettem már korábban számos ügyfelemnél, némelyiknél szellemileg igencsak megterhelő munkakörnyezetben dolgoztak az üzemi alkalmazottak – de ennek ellenére is működőképesnek bizonyult a koncepció.

A vízipók példájából is látható, hogy a természet számtalan formában adhatja meg a választ azirányítási-vezetési problémáinkra, de csak abban az esetben, ha a megfelelő kontextusban keressük a megoldást.

Forrás: THE MANILA TIMES

Fontos kihangsúlyozni, hogy a mizusumashi nemcsak egy operatív dolgozó, hanem ő az utánpótlási folyamat „lelke” és „esze”, éppen ezért munkája szervezése során operatív feladatai mellett hagyjunk neki időt és teret a folyamatok figyelésére és fejlesztésére, és időnként hallgassuk meg a véleményét, meglátásait.

Végül pedig, érdekességképpen: a „water spider” (vízipók vagy búvárpók) egy téves fordítása a mizusumashi-nak, ugyanis a fogalom a „water strider”-t, tehát a molnárpoloskát takarja (vagyis nem víz alatti, hanem az annak felszínén futkározó rovart), de az Egyesült Államokból indulva így vonult be tévesen a köztudatba.