Folytatjuk cikksorozatunkat a mizusumashikról, azaz a vízipókokról - a mai cikkben körbejárjuk a vízipókok koncepcióját és az operátorokra gyakorolt hatásukat, jövő héten pedig bemutatjuk az eszközöket és a vízipók rendszer fejlesztési lehetőségeit!

A kiinduló kaizen projektben az elsődleges cél az, hogy összegyűjtsük az operátorok ciklusidőit annak érdekében, hogy elkészíthessük az OCT / ütemidőt tartalmazó oszlopdiagramot. A másodlagos cél az operátor ciklusidőinek összegyűjtésekor, hogy megfigyelhessük a jelenlegi összeszerelési módszereket és a keletkező veszteségeket az egyes munkafolyamatokban. Mit láthatunk? Először is azt, hogy nehéz megfigyelni az operátorokat a jelentős mennyiségű készletek miatt. Az operátorok az idejük nagy részét azzal töltik, hogy összegyűjtik a szükséges alkatrészeket és eszközöket. Ha rossz alkatrészeket gyűjtenek össze, akkor újra össze kell gyűjteniük a megfelelőket. A gyakran felrajzolt spagetti diagram egy nem hatékony folyamatot tár elénk, melyben jelentős tényezők az operátor mozgása és a gyártósor állásideje is - kész csoda, hogy egyáltalán összeszerelésre kerül az adott tétel. Az operátor idejének 30-50%-át teszi csak ki a tényleges összeszerelési munka – biztosan kell lennie egy jobb megoldásnak is!

Az összeszerelő operátor teljesítményének javítására a legjobb megoldás egy waterspider, vagyis vízipók alkalmazása. A vízipók (japánul: mizusumashi) arról a rovarról kapta nevét, amit a vízfelszínen látunk könnyen és elegánsan siklani egyik helyről a másikra. Röviden tehát: a vízipók az az alkalmazott, aki összegyűjti, és egy-egy adagban odaszállítja a szükséges alkatrészeket az egyes folyamatokhoz just-in-time alapon.

A vízipók szerepének két fontos célja van az összeszerelési folyamatok fejlesztésében. Az egyik, hogy leszállítsa a szükséges alkatrészeket mindegyik operátorhoz annak érdekében, hogy ez többé ne az ő feladatuk legyen. Bizonyos esetekben a vízipók kisebb tárolók segítségével teheti ezt meg (általában óránkénti rendszerességgel), azonban általában egy olyan adagot szállít le alkatrészekből, ami egy teljes összeszerelési folyamat elvégzését teszi lehetővé egy ütemidőben. Végső soron ez csökkenti a készletek szintjét, ezáltal a szupervizor könnyebben figyelheti meg az összeszerelési folyamatokat, és elindíthat független kaizen eseményeket is. A vízipók második fontos szerepe, hogy átvegye az operátortól a nem ismétlődő jellegű feladatokat. Nem ismétlődő-jellegű feladatok azok a tevékenységek, amelyeket nem hajtanak végre mindegyik ciklusidőben. Ezek lehetnek: különböző készletek vagy elhasználódó szerszámok összegyűjtése, alkatrész-tárolók pótlása, kész raklapok mozgatása stb. A nem ismétlődő-jellegű tevékenységek kizárásával a szupervizor kialakíthatja az operátor számára a sztenderd munka körülményeit.

A vízipókok koncepciójának megértésénél a legfontosabb, hogy felismerjük: az nem a szállítás hatékonyságának a javítására törekszik. Általánosságban igaz, hogy egy gyártó cég az operátortól függetlenül tervezi meg a logisztikai rendszereit, és pont a hatékony szállítás miatt teszi ezt ilyen módon. A nagyobb tárolók kevesebb túrát jelentenek, ezért gyakran használunk targoncák által szállított egységrakományokat (nem csak rakodólapot). Végül ez oda vezet, hogy az operátorokat rengeteg egységrakomány és polcos állvány veszi körül, melyek a készleteket tartalmazzák. Az összeszerelő sor a szükségesnél hosszabbá válik azért, hogy képes legyen befogadni a számtalan alkatrészt, ez pedig felesleges mozgás-igényt jelent az operátor számára. Az egyes alkatrészeket bonyolult kiszedni az egységrakományokból, ami elnyúló és mindig változó ciklusidőkhöz vezet. A készletek kezeléséből adódó problémák kizárásával a vízipók javítja az operátor hatékonyságát - ezért a vízipók közvetlenül a termeléshez kapcsolódik. Éppen ezért a logisztikai rendszer kialakítását az operátorral kell kezdeni, majd innen kell haladni a vízipókok és végül a beszállító felé.

Milyen hatással van a vízipók az operátor hatékonyságának fejlesztésére? Egy vízipók:
- eliminálni tudja az operátor alkatrész-összegyűjtő feladatait,
- kiküszöböli az alkatrészek kiválasztásának feladatait,
- felgyorsítja a több területen is bevethető alkalmazottak fejlesztését, mivel ez által az alkatrészek beszerzése helyett tényleges összeszerelő munkát tudnak végezni,
- tempót diktál azáltal, hogy ütemidőre szállítja az alkatrészek adagjait, ezáltal láthatóvá téve az operátor tétlenségi idejét és a gyártósor késéseit a szupervizor számára,
- segít azonosítani az operátorok ciklusidejének egyenlőtlenségeit, mely a termék variációitól vagy a modell mixtől függenek.

Hogyan hozzuk ki a maximumot a vízipókokból?
Ahogyan a vízipók elkezdi összeállítani a készletekből az alkatrészadagokat, úgy fognak a ciklusidők is elkezdeni csökkenni. Ez növelni fogja az egy vízipókra eső lefedett terület méretét, miközben csökkenti a szükséges vízipókok számát. Kaizen projektek beiktatására lesz szükség a vízipókok mozgásának javítására, egészen addig, amíg nem kell majd megállnia az egyes pontokon. Emellett szükséges egy sztenderd munka-kombinációt tartalmazó adatlap összeállítására is minden egyes vízipók számára. Hosszú távon a vízipók rendszer sikeressége a szupervizoron múlik. Miután bevezették a vízipókot, a szupervizor elkezdheti a mozgásának hatékonyságának javítását annak érdekében, hogy tartani tudja az ütemidőket a munkájában. Ha több vízipókra van szükség egy területen, a szupervizornak csökkentenie kell a számukat a folyamataik fejlesztésével. A szupervizornak a mozgást és az egyes operátoroknál alkalmazott módszertant kell fejlesztenie. Észre kell vennie az operátorok várakozási idejét, és át kell szerveznie a munkát az ütemidőknek megfelelően. Csökkentenie kell az alkalmazottak számát (mind az operátorokét, mind pedig a vízipókokét) annak érdekében, hogy a gyártási sor hatékonyabbá váljon. Végül a rendszert egészen addig kell „kaizen-esíteni”, amíg a vízipókok az alkatrészeket pontosan az ütemidőnek megfelelően nem tudják leszállítani.

Összefoglalás
A vízipók rendszer kulcsfontosságú eleme az összeszerelési operátorok hatékonyságának növelésének. Ezt két módon lehet elérni. Először is, a vízipók leszállítja a szükséges alkatrészeket minden egyes operátornak, hogy azok az összeszerelés hozzáadott értéket adó feladataira tudjanak koncentrálni. Másodszor pedig, a vízipók átveszi a nem ismétlődő-jellegű feladatokat az operátoroktól, hogy azok az igazi sztenderd munkát meg tudják határozni és el tudják végezni. Végeredményül a veszteségek sikeresebben észrevehetőek lesznek a szupervizor számára, aki ez által beiktathatja a szükséges hatékonyságnövelő intézkedéseket is.