Az alábbiakban egy esettanulmány segítségével szemléltetjük a sikeres milkrun útvonal-választás kritériumait, a problémafelvetés után pedig a megoldásban számos azonnal alkalmazható tipp is olvasható: hogyan lehet annak hatékonyságát javítani.

Problémafelvetés
Egy gyártó cégnél lean elvű logisztikai fejlesztéseket tűztek ki célul, a fejlesztések sikeres implementálása érdekében pedig tanácsadókat fogadtak fel. A tanácsadók azt javasolták, hogy csökkentsék a gyártási tételnagyságokat annak érdekében, hogy rugalmasabban és gyorsabban tudjanak reagálni a vásárlói igényekre – ehhez pedig azt javasolták, hogy a beszállítóktól a nyersanyagokat gyakrabban és kisebb mennyiségben rendeljék meg a cégnél. A tanácsadók emellett a milkrun útvonal-választásának megtervezését is javasolták, hogy ne kelljen jelentősebb szállítási költségek felmerülésétől tartani.

A gyártó cégnél viszont azt vették észre az előbbiek bevezetésekor, hogy ezek több problémát okoznak, mint ahányat megoldanak: előfordult, hogy a teherautók üresen futottak, vagy pedig éppen kevés volt még pótkocsival is a szükséges kapacitás, de gyakran az is előfordult, hogy túl gyors volt az anyagáramlás, vagy pedig ennek az ellenkezője következett be, ami súlyosan befolyásolta a gyártósor teljesítményét – negatív irányban.

Felmerült tehát a kérdés: hogyan lehetne ezt a rendszert az optimálisra továbbfejleszteni, hogyan lehetne hatékonyan megoldani az előbbi problémákat?

Megoldás
Fontos mélységében is megérteni, hogy miért van szükség egy-egy fejlesztésre, hiszen nem elég csak arra támaszkodni, hogy „a tanácsadók ezt javasolták”. A milkrun az egyik legmegfelelőbb módja a három központi lean koncepció gyakorlati alkalmazásának: a tételek méretének csökkentésére, a szállítás gyakoriságának növelésére, illetve a kiegyenlített áramlás elérésére egyaránt kimagasló megoldást képes nyújtani.

Ahol ezeknek az elveknek az implementálása során probléma merül fel, ott a probléma középpontjában jellemzően a milkrun útvonalak menedzseléséhez szükséges tudás, a folyamatok megértésének képessége, illetve ezek hiánya áll. Mivel a milkrun egy többrétű rendszer, ezért nagy odafigyelést követel meg: a rendszer alapja a Plan For Every Part (magyarul: „terv minden egyes részhez”), vagyis a PFEP.

Egy egyszerű PFEP a következőkből áll:

• Alkatrész méretei
• Alkatrész súlya
• Csomagolási méretek
• Csomagolás súlya
• Az alkatrész szintjének fogyása, vagy keresleti adatok
• Halmazolhatósági megkötések
• Tárolónkénti alkatrész-szám
• Raklaponkénti tároló-szám
• Veszélyes hulladékok információi
• További fontos információk

A PFEP fontossága abban érhető tetten, hogy általa a fogyasztást és a hely-követelményeket az alkatrész szintjén lehet vizsgálni, és ennek felismerése után már olyan megalapozott döntéseket is lehet hozni, hogy például melyik alkatrészeket melyik beszállítóval érdemes kombinálni egy teherautón, illetve, hogy ezeket milyen gyakorisággal érdemes leszállítani. A PFEP-hez szükséges részletes információk összegyűjtése nagy feladatot jelent, de az megoldás lehet erre, ha néhány olyan logisztikai mérnököt is alkalmazunk, akiknek az elsődleges feladatuk az, hogy a PFEP segítségével oly módon tervezzék meg a logisztikai rendszereket, hogy a teljes költség a lehető legalacsonyabb szinten maradjon. Ha változás áll be a gyártási ütemtervben, ugyanezek a mérnökök lesznek azok, akik az útvonal-hálózatot felülvizsgálják, természetesen annak szem előtt tartásával, hogy a költségek alacsonyan maradjanak, az alapanyagok pedig az ügyfélhez akkor jussanak el, amikor szükség van rájuk.

 

A sikeres milkrun útvonal-tervezés másik fontos feltétele az, hogy valós időben legyünk képesek figyelni a lehetőségekre és változtatni a rendszeren, ha kell. Kell lennie egy külön folyamatnak is, ami figyelmeztet az útvonalak tervtől eltérő működésére. Ha késés következik be, akkor informálni kell az útvonalon működő beszállítókat az új ETA-ról (becsült érkezési időpontról), és készenlétben kell lennie egy tervnek vészhelyzet esetére is, stb. – általában ezt a munkafolyamatot szintén ugyanazok a mérnökök felügyelik, akik a PFEP adataival dolgoznak.

A milkrun útvonal-hálózatának irányításának mélységeit természetesen tovább is lehetne boncolgatni (pl. dokumentált ellátói és szállítói elvárások, stb.), de ha szem előtt vannak tartva a PFEP előzőkben felsorolt megfontolásai, és egy megfelelő módon összeállított csapat dolgozik fegyelmezetten és sztenderd munkában a rendszeren, akkor már akadálytalanul elindulhat az adott cég a fejlődés útján. A felmerülő adminisztrációs többletköltséget pedig magasan meghaladják a hely-követelmény csökkenése, a készletek szállítási költségének csökkenése, illetve a problémáknak való kitettség veszélyének csökkenése által elérhető előnyök.

Forrás: LeanCor Supply Chain Group